'Csiri lábujjhegyre emelkedett, ami nem volt nehéz a kislánynak. Annál keményebb diónak bizonyult, hogy mindkét kezét a magasba emelve beledugja a nagy kulcsot a zárba.
„Van úgy, hogy az embernek az… izé… egyensúlya, na, az nem az igazi- gondolta Csiri-. Azér’ megoldom. Te jó ég! Ne ess a lukba!- kiáltott magában, de lehet, hogy hangosan is. - Mit szól a vakond, ha megint elakad valamiben? Pedig most vettem ki az üveget, amit a papa beledugdosott a földkupacba.”
Csiri a nyílás fölé hajolt, és bekiabált:
- Hahó, Vakond bácsi!
...'
Olvasom tovább a Pókok a beszélő szekrényből c. meseregény 1. fejezetét, Az Ajtó- t>>>