Bejegyzések
Szervusz!
Laczkó Kriszta vagyok.
Író, pedagógus, és nem utolsósorban családanya.
Megdöbbenve tapasztalom, hogy a nyugdíjamat, egyáltalán a nyugdíjba vonulásomat az iskolában tanult módokon lehetetlen elérnem.
Ráadásul, mint sokunké, az én szellemi szabad foglalkozásom is finanszírozhatatlanná válik. Kizárólag az írásból nem élek meg, a pedagógusbéreket is csak próbálják módosítani - az inflációról, és a világméretű recesszióról ne is beszéljünk!
Azután itt a családommal töltött idő , vagyis a fogyatkozása. Bizonyára a legtöbb hölgynek, de sok férfinak sem kell elmondanom, mit is jelent anyának, és feleségnek lennem.
Gondolom, azzal is tisztában vagy, mit jelent, ha otthon nem teljesítünk valamilyen területen. Ugye?
Az ősi elvárás a nőktől, az otthon teremtés, a család ellátása, gyermekienk nevelése, a háztartás vezetése, és hogy férjünk gondoskodó támasza legyünk.
A mi vidékünkön elfogadottan, sőt természetesen a kenyérkereső szerepben is osztozunk a férjünkkel.
Így általában sosem lehetünk a magunk főnökei, saját beosztással, úgy, hogy se ne kelljen elpazarolnunk a tehetségünket, se ne forgácsolódjunk szét, és főleg, hogy ne kelljen választanunk az Istentől ránk szabott nőiességünkkel járó feladatok, és a sikeres karrier között.
Ezt szem előtt tartva, a jövőm megalapozása érdekében a kapcsolati marketinget választottam megoldásként, a napjainkban hazánkban adódó kevés lehetőség közül.
-Online?- merült fel a kérdés. A válasz nem volt először egyértelmű.
Regényem alkotásával járó kutatásokat végeztem, így lett végül már valamivel több, mint másfél éve Netünk itthon, stabil, és gyors, széles sávú hozzáféréssel.
Először idegen, új dolgokat láttam, és közben eluralkodott rajtam egyfajta döbbenet. Mert több, mint egy évtizede, amikor néha 'szörföztem', nem így nézett ez ki. Hogy mondjam: kicsit sem hasonlított a felállás. Még korábban, amikor tényleg csak ismerkedtem a számítástecnikával is, nemhogy a Nettel, akkor annál is egyszerűbbnek tűnt.
Mostanra határozottan új vonalat vettek a dolgok. Egyértelművé vált, hogy bárkinek lehet- személyes, vagy induló kisvállalkozástól, a nagy cégekig -weboldala, és komoly forgalamat, vevő, és véleménykutatást végezhet úgy, hogy közben egyre több eszközt használhat. Pl. blogolhat. Akár Te és akár én is. Alig hittem el, mi zajlik a közösségi portálok sokaságán, mekkora a verseny ezeken az oldalakon a figyelemért. És azt is láttam, hogy a 'kisember' hogy válik népszerűvé, és hogy szórakozik, vagy éppen ő szórakoztat másokat.
Fantasztikus volt, ahogyan vidiket, meg Pdf-eket kaptam, majd küldtem, sőt készítettem. Engem is spameltek, egy helyütt népszerű, máshol népszerűtlen lettem.
Akadtak tömegével hasonló érzelmű, vagy érdeklődésű követőim.
Miközben nyíltan, vagy épp csöndes rácsodálkozással figyeltem másokat. Sikeres embereket. Több hölgyet is, akik hasonló cipőből léptek ki, és bújtak valami testhezállóba, valami olyanba, ami elindította, és előre is vitte őket az útjukon.
És ez nem valami csodatopánka... Ez a Net realitása.
Megdobbant a belső motor, mert ez volt, amire mindig vágytam, amit mindig kerestem. El kellett hát nekem is indulnom, elsajátítani, magamévá tenni a kulcsokat, miközben nem csak ez a rendszer formált engem, de nekem is magamhoz kellett símogatnom őt.
Apránként értek a felismerések. Végül a legnagyobb, ha nem próbálom ki azonnal, mindazt, ami kincset éppen lelek, nem lesz enyém sosem.
Így történt, hogy egy szép napon azon vettem észre magam, hogy foglalkozom valamivel, amit közben sajátítok el, és eközben a jövőmet alapozom. Ráadásul ma az általam tisztelt, hölgyekkel (és urakkal-ne feledkezzek el róluk!) vitatom meg rendszeresen a kihívásaimat.
Korábbi lehetőségeim kitárultak, az eszközeim igazi erőművé váltak, kapcsolataim pedig szítják a tüzet, és szolgálom velük karöltve a körforgást.
Az információk és velük a energia áramlását pedig nem szándékozom megszakítani.
Ezért blogolom ki magamból, hogy Te is táplálkozhass belőle.
